Hidrogénautó: zsákutca vagy a jövő technológiája?

2021.07.27.

Alig fogadtuk el az elektromos autókat, máris előttünk tornyosul az újabb reformhullám, a hidrogén-alapú mobilitás – írja a Rakéta szerzője.

Míg korábban azt hallgattuk a szkeptikusoktól, hogy “az elektromos autó zsákutca”, ma már a kevésbé lelkes márkák is előrukkoltak a maguk ele

ktromos modelljeivel. A pionírszerepet vállaló gyártók eközben már a második generációs e-autóknál tartanak. Vannak piacok, köztük például a norvég, ahol már most annyi villanyautót adnak el, mint hagyományos, belső égésű motorral felszerelt modellt.

Az elektromos autók tehát bizonyítottak. A szkeptikusoktól ma már azt hallgatjuk: “a hidrogénautó zsákutca!” Főleg azok szerint, akik túlságosan bonyolultnak találják az előállítási folyamatot ahhoz képest, ha elektromos árammal töltjük fel a villanyautó akksiját.

Ki akarná a megújuló forrásból származó áramot vízbontásra használni, majd hidrogéntartályokba sűríteni és az autóba tölteni? Ám a látszat ellenére megvan rá az okunk, hogy ilyesmivel bíbelődjünk.

Nagy előny például, hogy a hidrogén az elektromos árammal szemben folyamatosan termelhető, ha fúj a szél, vagy süt a nap, ráadásul könnyedén raktározható és szállítható is. A vízből bontott hidrogén nem csak autót hajt: akár főzhetünk, fűthetünk vagy áramot is termelhetünk a segítségével.

Sokaknak fontos szempont az is, hogy kiürült hidrogéntank gyorsabban töltődik újra, mint a lemerült akkumulátor. Míg az e-autókba ma átlagosan 10-15 percbe telik 100 km megtételéhez elegendő energiát tölteni, a hidrogénautók 5 perc alatt lesznek képesek 4-500 kilométerre is elegendő energiahordozó betankolására.

A legfőbb érv talán mégis az, hogy a hidrogénalapú mobilitási technika jóval könnyebb, mint ma akár a legkisebb súlyú lítium-akkumulátor: míg például egy 2,17 tonnás Jaguar i-Pace 600 kg tömegű akksija 470 km-es hatótávolságot biztosít, a Hyundai Nexo a maga 1,81 tonnájával és egy tank hidrogénnel 666 kilométert is képes megtenni.

Azért vannak hátulütők is

Akkor hát miért nem állunk át azonnal a hidrogénautókra? – tehetné fel a kérdést az olvasó. Hiszen mindez remekül hangzik! Sajnos, ennek a ma még gyerekcipőben járó technológiának is megvannak a maga buktatói. Kezdjük ott, hogy a 700 bar nyomáson tartott, a levegővel keveredve robbanásveszélyes gáz tényleg elég ijesztő dolog az utasok feneke alatt. Na persze, csak annyira, mint hat mázsa gyúlékony lítium-akkun vagy ötven liter benzinen üldögélni – teszi hozzá a cikk szerzője. Ráadásul ha a hidrogéntartály megsérül, a gáz azonnal elillan, nem marad a helyszínen tócsát vagy tűzveszélyes tömböt képezve.

A másik gyakran hangoztatott szempont a technológia drágasága. Ez jogos, hiszen egyelőre nem alakult ki az a tömeggyártási szint, amely elfogadható színvonalra optimalizálná az ilyen modellek árát. A már említett Hyundai Nexo alapáron 22,8 millió forintba kerül, csaknem kétszer annyiba, mint például a Kia elektromos e-Niroja.

Kiépített infrastruktúra hiányában pedig a tankolás sem olcsó: a német kutakon egyelőre 9,5 euró körül mozog egy kilogramm hidrogén ára. A németeknél jelenleg 76 ilyen állomás van, míg Magyarországon egy sem működik.

Ennek azonban nem kell végleg eltántorítania azokat, akik beleszerettek a hidrogénautó ötletébe: a hidrogénalapú mobilitás terjedése hozzájárul majd az infrastruktúra kiépüléséhez is. Így lehet egy “zsákutcának” ítélt ötletből a jövő technológiája.